A bálról Kiss Eszter beszámolóját olvashatjátok.

2013. január 26-án este Nagybajcson, az Öreg Duna Vendéglőnél gyülekeztek a Győri Audi ETO KC szurkolói, ám ezúttal nem onnan volt a mérkőzésre indulás, hanem az immár hagyományossá vált bálját rendezte meg a Győri ETO Kézilabda Szurkolók Egyesülete. A hangulatra természetesen ezúttal sem lehetett panasz, aki eljött, azt hiszem, nem bánta meg, hogy így tett.

Mivel én még sose vettem részt ezen a rendezvényen, kíváncsian vártam az estét, hogy vajon milyen lesz azokat az embereket báli ruhában látni, akikkel korábban szinte kizárólag mezben, sállal a nyakban találkoztam. Megmondom őszintén, első pillanatban elcsodálkoztam, olyan idegen volt hirtelen a sok ismerős arc ebben az ismeretlen környezetben. De miután a végig jó hangulatról gondoskodó zenekar az “Újra játszik a bajnok…” című számmal nyitott, hirtelen otthon is éreztem magam (mint azt a többség tudja, ezt a zenét játsszák a Magvassy Mihály Sportcsarnokban, amikor csapatunk megérkezik a bemelegítésre). Hét órára volt meghirdetve a kezdési/érkezési időpont, nem sokkal később pedig volt oka tapsolni az összegyűlt csapatnak, ugyanis az este sztárvendégeként megérkezett Heidi Löke kisfiával, Alexanderrel, valamint a csapat edzője, Ambros Martín is.

Miután mindenki elhelyezkedett, a házigazda, Hajzók Gyula köszöntötte a vendégeket, majd lassanként az ízletes vacsora is az asztalokra került. Bár a táncosok próbálták ugyan némi táncra ösztönözni sztárvendégeinket, mind Heidi, mind Ambros jól állta a próbálkozásokat. Később azért oldódott a hangulat, és mind a csapat spanyol edzője, mind pedig norvég kiválóságunk táncra perdült. Mindketten nagyon kedvesen, közvetlenül viszonyultak mindenkihez, aki éppen pár szót szeretett volna váltani velük, esetleg aláírást, közös fényképet kért. Az egész este folyamán készséggel álltak a lelkes szurkolók rendelkezésére, és nekem személy szerint úgy tűnt, hogy mindketten jól érezték magukat. Heidi Löke ebben a tekintetben is rutinosnak számít már, hiszen a tavalyi bálon is tiszteletét tette, Ambrosnak viszont ez volt az első ilyen találkozása a csapatot mindenhová elkísérő fanatikus szurkolótáborral. A házigazda jóvoltából Ambrosnak lehetősége adódott inni egy pohár jó magyar körtepálinkát, valamint belekóstolt a velős pacalba is, ami ugye igazi hungarikum, így később percekig tartott, mire értelmesen sikerült elmagyarázni neki, hogy mi volt az, amit evett (Heidi is megkóstolta egyébként ezt a jó magyar specialitást).

A hangulat a teremben egyre oldottabbá vált, a jelenlévők még néhány tánclépést is elsajátíthattak a táncosoktól. A tombolaárusítás is megkezdődött, ami remek lehetőség volt arra, hogy a résztvevők ETO-s tárgyakkal, relikviákkal gazdagodjanak. Az alapkoncepció a tombolát tekintve az volt, hogy a bál vendégei lehetőség szerint hozzanak valamiféle tombolatárgyat magukkal, valamint az Audi ETO is felajánlott egy aláírt, bekereteztetett csapatképet fődíjként. Az első díj idén egy kétszemélyes utazás volt a február közepén esedékes Randers elleni Bajnokok Ligája-találkozóra. Bár én nem szoktam tombolán játszani, rendkívül szurkoltam a velem egy asztalnál ülőknek, hogy ETO-s relikvia-gyűjteményüket újabb darabokkal gazdagítsák (később kiderült, hiába szurkoltam, a szerencse aznap nem a mi asztalunknál volt). Heidi és Ambros is vásároltak tombolát, és bár szerették volna megvárni, amíg kihúzzák, ez már olyan késői időpontra esett, hogy addigra sajnos haza kellett menniük. A hangulatot természetesen ez sem törte meg, és a nyertesek között azért bőven voltak ismétlődő arcok is. A hátsó asztalnál egy olyan társaság ült, akik nem az ETO-szurkolók közül kerültek ki, ám ők nyerték a második díjat (a bekeretezett, aláírt csapatképet), amit később nagyon sportszerű módon felajánlottak egy olyan személy számára, akinek ez a kép komoly eszmei értékkel bír. Így került a csapatkép a házigazdához, pontosabban Hajzók Petrához, aki az évek alatt az ETO-ról megjelent cikkekből olyan komoly albumokat készített, hogy azok még 10-20 év múltán is átlapozva majd segítenek felidézni minden vidám és kevésbé vidám pillanatot, amit a csapattal együtt átélhettünk. Az első díjat, a randersi utazást egy olyan személy nyerte meg, akivel külföldi túrákon is gyakran találkozunk, így bátran állíthatom, hogy jó helyre kerültek a legnagyobb értékkel bíró nyeremények.

A tombolahúzás után természetesen néhányan hazamentek, az ott maradottak pedig tovább folytatták, amit korábban elkezdtek, és az est további részében sem lehetett panasz az emberek általános hangulatára. Én nagyjából negyed három felé indultam el haza, de ekkor a buli még nem ért véget. Azt hiszem, mindenki jól érezte magát és senki nem bánta meg, hogy úgy döntött, hogy eltölt pár órát szurkolótársaival egy másik, kevésbé megszokott környezetben, kevésbé megszokott öltözetben, ám a szokásos jó hangulatban és jó társaságban. Itt a végén szeretném megragadni a lehetőséget arra, hogy megköszönjem a Szurkolói Egyesület vezetőségének, hogy idén is megszervezték a bált, a Hajzók-családnak a vendéglátást és a családias, jó hangulatot, valamint Heidi Lökének és Ambros Martínnak, hogy jelenlétükkel megtisztelték az eseményt. Jövőre remélhetőleg ugyanitt találkozunk!