Kiss Eszter élménybeszámolója. 

2014. január 25-én, a Győri Audi ETO KC – Dunaújváros magyar bajnoki összecsapás után a Győri ETO szurkolói már-már hagyományosan Nagybajcson gyűltek össze, hogy egy kicsit kizökkenjenek a már jól megszokott meccs-utazás menetrendből és egy felejthetetlen estét töltsenek el együtt.
Azt hiszem, mondhatom, hogy már hagyomány a Győri Audi ETO KC szurkolói között, hogy minden év januárjában a mezeket, szurkolói pólókat, sálakat és dudákat ingre, nyakkendőre, vagy éppen kosztümre cserélik és egy estét az önfeledt szórakozásnak szentelnek. A helyszín ezúttal sem lehetett más, mint kedves szurkolótársaink, Hajzók Gyula és családjának vendéglője, a nagybajcsi Öreg Duna Vendéglő, ahol a kezdetek óta rendezi a szurkolói egyesület az éves bálját. Egyetlen talán némileg szokatlan dolog volt, mégpedig az, hogy a bált ezúttal meccs előzte meg az Egyetemi Csarnokban. A korábbi években általában a Bajnokok Ligája előtti utolsó szabad hétvégén tartották, most azonban mivel ilyen nem volt, a BL előtti utolsó szombatra esett szervezőink választása. A hivatalos kezdés este nyolc órára volt kiírva, így okozott némi fejtörést, hogy a fél nyolckor véget érő mérkőzés után hogy lesz ott, és hogy lesz kész mindenki este nyolc órára, de azért azt tudtuk, hogy a program annyira nem feszes, hogy megütközést okozzon, ha valaki hazamegy átöltözni és késik egy picit.
Azért szeretem az ilyen alkalmakat, mert jó évente egyszer együtt lenni egy egész estét azokkal az emberekkel, akikkel órákat, napokat utazunk együtt szinte hetente, mezben, sálban, melegítőben. Ilyenkor mindenki egy kicsit a 'másik' arcát veszi elő, előkerülnek az elegáns, báli ruhák, a magassarkú, vagy lakkcipők. Őszintén szólva, az első alkalommal kicsit feszengtem is, hiszen nem vagyok az a típus én sem, aki a hétköznapokban is szövetnadrágot és magassarkút hord. Szokás a győri szurkolók között, hogy tombolatárgyakat is hoznak magukkal, amiknek megvásárlásával a szurkolói egyesületet támogatják. Természetesen rengeteg csapatképes, vagy címeres ajándéktárgy talál ilyenkor gazdára, idén a főnyeremény egy a csapat által dedikált kézilabda volt. Mivel a meccs után nem mindenki számára volt biztosított a kijutás, a szervezők még arra is figyeltek, hogy a szurkolókat külön busz szállítsa el Nagybajcsra az Egyetemi Csarnoktól, ez körülbelül 10 perces buszút volt. Aztán még volt lehetőség egy gyors átöltözésre, mielőtt a bál hivatalosan is kezdetét vette.
Az asztalokon felváltva volt zöld és fehér terítő, a szalvéták pedig szintén zöld-fehérek voltak, látszott, hogy a házigazdák lelkiismeretesen készültek arra, hogy a szívünknek legkedvesebb két szín domináljon egész este. Aztán miután mindenki megérkezett és elfoglalta a helyét az asztalánál (esetleg ivott egy üdvözlő italt), hivatalosan is megnyitották a bált az 'Újra játszik a bajnok!' című örökzölddel, amit a Magvassyban gyakran játszottak, amikor a csapat megérkezett melegíteni. Még a vacsora előtt megérkeztek a játékosok is, akik megtisztelték a szurkolókat azzal, hogy jelenlétükkel emelték az est színvonalat. Orbán Adrienn már akkor ott volt, amikor mi a busszal megérkeztünk, később pedig megérkezett a másik hat játékos is, Hornyák Ágnes, Kovacsics Anikó, Bognár-Bódi Bernadett, Soós Viktória, Eduarda Amorim és a csapatkapitány Görbicz Anita. A csajoknak ezúton is köszönjük, hogy megtisztelték a szurkolótábort azzal, hogy személyesen is részt vettek a bálunkon! Tekintve, hogy tavaly 'csak' Heidi Löke és Ambros Martín vett részt az összejövetelen, kimondottan jó volt látni, hogy ezúttal hét játékos is úgy érezte, hogy eljönne a szurkolók legnagyobb éves közös bulijára. Úgy láttam, és ahogy néhány játékos el is mondta, ők is jól érezték magukat, nemcsak mi szurkolók.
Miután a pincérek felszolgálták a megszokott kiváló minőségű és isteni vacsorát, az étkezést megkoronázta az a sütemény, ami egyrészt fenséges volt, másrészt pedig Csak az ETO! feliratú, ETO-sálat formázó marcipán díszelgett a tetején, kezdődhetett a nyitótánc. A jó hangulatról élőzene gondoskodott, a bál kötetlenebb, bulisabb része pedig néptáncbemutatóval kezdődött. Miután a néptáncos fiú szíves invitálására több játékos is nemet mondott, a szurkolótábor elkezdte Görbicz Anitát éltetni, aki pedig csapatkapitányhoz méltóan azonnal kapható volt arra, hogy segítsen a bulihangulat elindításában. Ezután a parketten a törzsszurkolók gyűltek össze, akik közösen táncoltak egyet az újra felhangzó 'Újra játszik a bajnok!' című dalra, majd megmutatták a hangjukat is a helyszínen lévő játékosoknak. Aztán pedig indulhatott a végeláthatatlan buli, egyre többen sündörögtek a táncparketten, a hangulat pedig egyre inkább a tetőfokára hágott, a játékosok közül többeket megtáncoltattak a szurkolók, ők pedig türelemmel állták a rohamokat, szívesen beszélgettek el bárkivel, aki odament hozzájuk. Közben mi ünnepeltünk névnapot, születésnapot, szombatot és mindent, amire alkalom akadt, ha röviden szeretném kifejezni, azt mondanám, hogy jól éreztük magunkat. Sokat beszélgettünk, énekeltünk és táncoltunk közösen, a férfiak előszeretettel kérték fel a szurkolótábor ott lévő női tagjait egy-egy táncra. Egy idő után elkezdték árulni a tombolaszelvényeket, amiből a játékosok is vásároltak a győzelem reményében, nemhiába sportolók, még itt is a győzelemre hajtanak… Sőt, nemcsak vásároltak, még a húzás előtt meg is keverték az edényben a beletett szelvényeket, hátha szerencsét hoznak. Végeláthatatlan tombolahúzás kezdődött, amit a csapattagok mellett a szurkolók is nagyon élveztek, minden nyereményt óriási öröm és taps kísért, a fődíjat pedig ugyanaz nyerte meg, aki tavaly is: Vizler Robi az utolsó húzásnál kihúzta saját magát a fődíjra.
A tombolahúzás után sokan elindultak haza, köztük a játékosok is, akik megköszönték a szíves vendéglátást. Ekkor már hajnali fél kettő körül járt az idő, és nagyon jó volt látni, hogy ilyen sokáig itt voltak velünk a csapattagok: ha az egész este az arcukon ülő mosoly nem bizonyította volna kellőképpen azt, hogy ők is jól érezték magukat, akkor az mindenképpen, hogy csak hajnali fél kettőkor indultak el haza azon a csípős szombat éjszakán. Én is hazaértem, de azóta már hallottam, hogy azután sem csillapodott az emberek jókedve, az utolsó vendégek körülbelül öt órakor döntöttek úgy, hogy elég volt a bulizásból. Én a magam nevében szeretném megköszönni a szurkolói egyesület vezetőségének, kiemelten Gulyás Gábornak, hogy lehetővé tették, hogy újra együtt töltsünk egy ilyen jó hangulatú estét. Továbbá Hajzók Gyulának, családjának és csapatának is köszönöm, hogy finom vacsorával, desszerttel és remek hangulattal vártak minket. Aki nem volt itt, az jövőre mindenképpen vegye fontolóra, hogy eljön, hiszen nemcsak felejthetetlen, de igazán különleges este is volt a szombati, amit még remélem, hogy nagyon sok januárban követ majd hasonló. Jövőre veletek ugyanitt!