Rövidesen megkezdődik a következő szezon…


melyre játékos, vezető és szurkoló is a maga módján készül. A csapatok már megkezdték a felkészülést.

Szurkolótársainknak a következő egy hónapban a ráhangolódáshoz szeretnénk segítséget nyújtani a múlt egy-egy örömteli, vagy éppen kudarccal végződött mérkőzésének felelevenítésével.

Kezdésnek itt az első :- ))

 

Fantasztikus hangulat fogadta a pályára lépő két csapatot a bajnokság csúcstalálkozóján.

Remekül kezdett a Graboplast-ETO, tizenöt másodperc után Djokic vezetést szerzett, amit Radulovics még kiegyenlített ugyan, de a folytatásban a győriek percei következtek.

Nagyszerűen védekezett az ETO, a kapuban pedig Herr Orsolya parádézott. A hazaiakat az emberhátrányos szituáció sem törte meg, sőt, ekkor Bradeanu, majd Vérten harcolt ki büntetőt, amiket Görbicz könyörtelenül ki is használt. Negyedóra elteltével hat góllal, 8-2-re vezetett a Graboplast-ETO.

Görbicz kihagyott hétméterese és Kindl gólja után a Dunaferr három gólra felzárkózott (8-5). Róth Kálmán, még mielőtt baj lett volna, gyorsan kikérte idejét, próbálta rendezni a sorokat. Ez összességében sikerült, a szünetig nem tudott tovább faragni hátrányából a címvédő dunaújvárosi gárda.

Szünet után egy hétméteres erejéig Petróczi állt a győri kapuba, s rögtön meg is fogta Radulovics lövését. Ez újabb lökést adott a zöld-fehéreknek, akik az első félidőben látott produkciójukra is rátettek egy lapáttal. A két csapat között a legnagyobb különbség abban mutatkozott meg, hogy míg a győrieknél Herr mellett mezőnyben is rengeteg kiemelkedő teljesítmény akadt, addig a Dunaferrnél csupán Pálingert lehet kiemelni, a többiek mélyen tudásuk alatt teljesítettek. Nem túlzás az állítás, ha nem a válogatott első számú hálóőre áll a vendégeknél a kapuban, jóval előbb eldőlhetett volna a csata sorsa.

Idegeskedésre persze nem volt ok, mert a Graboplast-ETO fokozatosan így is elhúzott a találkozó és ezzel a bajnoki cím elvesztésébe láthatóan beletörődő vendégektől, s öt perccel a vége előtt, tizenegy gólos győri vezetésnél (24-13) felhangzott az “Izzik a csarnok, itt a magyar bajnok!” rigmus.

A győri csapat a vártnál jóval magabiztosabban teljesen megérdemelt győzelmet aratott, s egész éves teljesítményére feltéve a koronát, megnyerte a magyar bajnokságot.

Róth Kálmán: “Az EHF-kupa-döntőt elveszítettük, ám az MK-ban és a bajnokságban az élen végeztünk. Mondanom sem kell, fantasztikusan boldogok vagyunk. Sikerünk értékét fokozza, hogy az európai kupafináléban elszenvedett keserves kudarc után szereztük meg. Csapatom bizonyította, hogy van tartása és akarata.”

Bordásné Horváth Mariann: “Most nem tudok mást mondani, mint azt, hogy ezután bárki jöhet hozzánk, mert fantasztikus csapatunk van.”

Herr Orsolya: “Rákészültünk a találkozóra, mindenki nagyon akart, remekül küzdött. A védekezésünk csodálatos volt.”

Vérten Orsolya: “Iszonyatosan jól játszottunk, fantasztikusan védekeztünk, a kapunkat pedig Herr Orsolya csodálatosan védte.”

Mörtel Renáta: “Olyan frenetikus érzések vonulnak át rajtam, hogy ezt életem végéig őrizni fogom. Végtelenül boldog vagyok.”

Borbás Rita: “Ezzel a mérkőzéssel elbúcsúztam Győrtől, ennél szebb végjátékot el sem tudtam volna képzelni.”

Görbicz Anita: “Ha van földöntúli boldogság, akkor most abban lubickolunk. Ezért a diadalért, közönségünk fantasztikus biztatásáért, valamennyiünk teljesítményéért úgy érzem, érdemes volt ennyit dolgozni, a sors ma alaposan megjutalmazott érte bennünket.

Ana Djokics: “Hazámban, Szerbiában nemzeti és City-kupát nyertem, most már magyar bajnok is vagyok. Erre vagyok a legbüszkébb, mert ebben az országban rendkívül magas a kézilabda színvonala és erős a mezőny.”

 

Szurkolói üzenetek a klub honlapján
Luigi
Bár már két nap eltelt, de még mindig nem tudatosult bennem, hogy megnyertük! Amint hazaérek, már kapcsolom is be újra és újra a videót, jövök-megyek a lakásban, közben megy a háttérben a meccs. Ha véget ér, pörgetem vissza az elejére és megint kezdem elölről. Néha leülök a tévé elé, ott felejtem magam egy félidőre, aztán teszek-veszek tovább. Mintha az ember kedvenc zenekarának legújabb, régen várt CD-jét szerzi meg végre, és egész nap csak hallgatja, hallgatja… Huszonötödször is libabőrös leszek Görbe góljától, Herr Orsi védéseitől, Temes Berni élete legjobb játékától, attól a jelenettől, amikor az ötödik gól után Vérten Orsi a parkettán csúszva mindkét kezét a magasba emeli, és kiált fel a büféhez, hogy “Jóóó”!. Ahogy Mona két kezével a levegőbe csapkodva fut le a kispadhoz, amikor Dufika megfogja a hetes… Aztán a második félidőben 24 perc 50 másodpercnél valahonnan a háttérből, szinte taktusról taktusra kezd hangosabban szólni, hogy “izzik a csarnok”… Az ünneplést, azt általában nem szoktam látni, mert valami mindig elhomályosítja a szemem! Hihetetlen és felejthetetlen nap volt, ötezer ember ünnepelt a városházánál, énekeltük: “Bonts egy sört, bonts egy sört, Vérten Orsi, bonts egy sört, vagy bontsál inkább mindjárt kettőt, Vérten Orsi, bonts négy sört!” Orsi meg fentről locsolta… Elképesztő volt látni a legtöbb lány arcán a felszabadult boldogságot, végre megnyertük a magyar bajnokságot, Szálka nagyon nagy okosságot mondott a Kisalföldben: “A jövő elkezdődött!” És a városban mindenki mindenhol erről beszél, én például személy szerint már kezdem unni, hogy állandóan erről kérdeznek! Köszi, csajok, nem éltetek hiába! Bajnokcsapat!

Csbalázs
Hát, izé… Nem tudom, mit írjak. Ja, ha a tinta szétfolyna a képernyőn, akkor bocs, néha még megkönnyezem a tegnapot. :- ))) Szóval, amit tegnap a lányok műveltek, az egészen elképesztő. A védekezésünk valami fenomenális volt, támadásban meg nem rohantunk. Kíváncsi vagyok, volt-e technikai hibánk. Szerintem nem sok. Meccs után mondtam Herr Orsinak, hogy fantasztikusan védett: Válasz: “Ahhh, könnyű dolgom volt, csak a kötelezőket kellett fognom…” Aha 70 %-kal kb. :- ))), Görbe kapufás gólja meg szerintem az évad gólja volt. Pálinger és vele együtt a D.ferr a második félidő közepén megtört és jött az örömjáték. A Lipcse elleni meccs után azt mondtam: ez a szurkolás az etalon, ezt nem lehet felülmúlni. Hát lehetett :- ))), tegnap döbbenetes volt a csarnok, azt hiszem, így nem lehetett veszíteni. A városháza előtti ünnep meg minden képzeletet felülmúlt.

Void
Szóhoz sem jutok!… Gratulálok a bajnokoknak! Azt hiszem, mindenképpen be kell szereznem egy szinonímaszótárt, ha továbbra is akarok ide irkálni, mert most megint csak a “szokásos” közhelyeket tudnám sorolni, hogy: “Szép volt, Lányok, fantasztikusak, szuperek, isteniek, utolérhetetlenek, felülmúlhatatlanok, gyönyörűek és okosak (nőknél nagy ritkaság), bájosak, aranyosak, kedvesek, bátrak, kitartóak erősek és ügyesek voltatok, vagytok és lesztek! A női kézilabda non plus ultrái, akikről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni! Bravo! Bravissimo!

Pityu
Fehérvár, Pécs, Esztergom, Dunaújváros, a Népliget, Fáy utca, Kőér utca, Vác, Kiskunhalas, Debrecen, Hódmezővásárhely, Békéscsaba, Bécs, Herning, Besancon, Luxemburg, Zilah, Kristiansand, Viborg, Lipcse… ezért érdemes csinálni, köszönöm, csajok, bajnokcsapat.

 

Részletek Papp Győző: Aranylányok című könyvéből.